Azzal most nem jövök, hogy mi vagyok jelenleg, mert nagyjából kitalálható a lentebbi bejegyzésekből. Oké! Ne találgattassak! Álmos.

Új napkezdet és hülye feeling a tegnap esti találkozás után. Egy félperces “látomás” mekkora zűrrel jár.
Azt hiszem, a tegnapival az élet azt akarta megmutatni nekem, hogy ami elől el szeretnék menekülni, azelől nem fogok tudni. Ismerve magam elhalványul bennem minden, és hamarosan nem fog érdekelni, de addig is tesztelve leszek jó néhányszor. És most megemberelem magam! Nem elfordulok, nem elfutok az érzés elől, hanem szépen átélem, és engedem, hogy eltűnjön.

(Jó kis mantra, ugye?)