Beszélgettem K. országos nagy haverjával. Persze, nem kettőnk volt a kezdő téma, de hol máshol köttünk volna ki egy pár perc múlva.

Azt nem tudom, miket szoktak a férfiak megbeszélni egymás közt, de az országos nagy haver elejtett pár mondatából kikövetkeztettem egyet, s mást. Hüm.

Nagyon jó volt táncolni este. Ez hiányzott nekem! Ez kell nekem! Ilyenkor eszembe jut Cozombolis A zenétől felforr a vérem c. dala, amit ráadásul a nagy salsás kiruccanásról hazafelé hallottam az autóban. Mintha rólam szólna a dal, azzal az eltéréssel, hogy én táncolok és nem csinálom a zenét. Ezért szeretek táncolni azokkal a fiúkkal, akik ugyanúgy élvezik a zenét, mint én. Pl. most is felkért egy srác, akivel már nagyon régen salsáztam. Nagyon nagy élményt adott, mert éreztem, hogy hozzám hasonlóan ő is egészen át tudja magát adni a dallamnak, ritmusnak.
Nem igénylem, hogy sok figurát táncoltasson le a fiú. Nekem sokkal többet ad, ha együtt tudjuk élvezni a táncot kevés és egyszerű tánclépésekkel.