Már nem először érzem azt, hogy egy-két ex-pasimmal – bármennyire is jó volt velük – inkább maradtunk volna barátok. Miért is gondolom így? Azért, mert hiába van békesség köztünk, és hiába lehetnének ők nagyszerű barátaim, egyszerűen ott van köztünk a múlt.
Szerencsés vagyok abban, hogy hamar felejtek, hamar túl tudok lépni a múlton, és berendezkedni egy új életre, át tudom módosítani a látásmódom.
De azzal nem tudok mit kezdeni, ha a másik nem tud túllépni az afférunkon.
Hiába szeretném őket barátként kezelni, ők nem engedik. És ezt nagyon sajnálom. Mert mint emberek fontosak nekem, és sokszor hiányzanak.

A jövőre nézve remek 42-es csapdát fedeztem fel e téren: a pasiba szerelmes vagyok, viszont remek barát is lehetne. Melyiket áldozzam fel a jövő érdekében?