Néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezem. Olyankor azzal “nyugtatom” magam, hogy biztosan megvan az oka, miért másként.
És tényleg! Egy ragyogó, kék szempár a buszon munkába menet már feledteti az eltérés miatti bosszúságot, s rögtön tudom: miatta csúsztam le az előző buszról…

Viccesek az ilyen játékok! Úgy csinálok, mintha észre sem venném, közben szinte minden idegszálammal rajta csüngök. Jó így kezdeni a napot, egy fajta lendületet hoz.

Aztán a délutánt egy telefonbeszélgetés görgeti tovább. Kapok bókot, amelyről tudom, hogy igaz, bár a kimondójának elfogultságához kétség nem fér.

Akadnak emberek az életemben, akikhez láthatatlan kötelék köt. Szinte az első találkozáskor kiderül. Nem tudom megmagyarázni, miért és mivel vonz magához. De merem állítani, hogy ők sem tudják. S nem is érdemes firtatni … Így jó, ahogy van.