Újra munkában. S ma lesz a ‘kipróba’ nap is: milyen meleg lesz ez az iroda 35 fokban.

Azt hiszem, kutya nagy szerencsém van a lakásommal. Főleg így, hogy redőnyös. Két nap alatt kétszer izzadtam le ültő helyemben, de csakis a sör miatt. Fura módon ezen a nyáron nem kívánom a sört, bármilyen meleg is légyen, de most vettem, hátha szükségem lesz rá. Nem igazán volt, de ha már ott van a hűtőben, és inni is kéne valami folyadékot, gondoltam, ám legyen a sör. A piszokja megizzasztott.
A boltok kívül nem mentem semerre, mert dolgom volt. És mert odakinn meleg volt. Van.

Különben is, ez a meleg semmi ahhoz, amit a táncórák alatt elviseltünk. Mondtam korábban: kisebb szauna leledzett a teremben, amit még a sok ember testmelege és párája fokozott. Mikor 10 perc mozgás után csatakvíz a póló. S a következő 110 percben már nem is törődik azzal az ember, hogyan és mennyire nedves a ruha rajta. Ha találékonyabbak és kevésbé szégyenlősek vagyunk, remek vizes póló – versenyt lehetett volna rendezni egy-egy óra után a lányok (és a fiúk!) körében. Mivel egy-két óra után mellőztem a melltartót, gyakran figyuztam a mellem tájékát, különösen egy-egy gyanúsabb férfi pillantás után….
Szóval, az a meleg más, mint ez, de ez utóbbi sem lekicsinyelendő.

Ő meg most messze távolban van. Lehetnék ott Vele, de ez kivitelezhetetlen volt. Szóval, nagyon rám érez, én meg rá. A leglehetetlenebb pillanatokban hív (pl. pisilek), vagy küld sms-t (kezemben a teló). Eleinte csak mosolyogtam a szavain, mikor arról beszélt, milyen nehéz lesz nélkülem ez a másfél hét. Aztán tegnap este éreztem, hogy bizony nekem is hiányzik Ő. Ma reggel pedig azt számoltam, mennyi nap van hátra, és nyugtattam magam: észre sem veszem, és eltelik az a néhány nap.