Arra mindig ügyeltem, hogyha valakit felhívok telefonon, soha ne tartsam fel, mert éppen zavarok. Ezért vettem olyan rosszul, amikor K-t anno felhívta az egyik “jóbarátnője”, és éppen ki akarta nyígni magát. K. ahelyett, hogy hidegre tette volna csajt, elkezdett vele dumálni. Majd kissé morcos hátamat látva eszmélt, és próbálta lerázni a hölgyeményt. De akkor már késő volt. Csak hosszas magyarázás után volt hajlandó megérteni a csaj, hogy “majd holnap”.
Persze, mondhatnám azt is, hogy valahol K. élvezte a helyzetet, de ezt igazából nem tudom. Vagy csak nem tudta lekezelni.
Én mindenesetre tanultam ebből az esetből. Duplán figyelek arra, hogy a másikat ne zavarjam. Illetve, ha én vagyok valakivel meghitt kettesben, akkor egy váratlan telefonra válaszolva, ne bántsam meg azzal a partnerem, hogy nagy tracspartiba fogok. Még ugyan ki kell fejlesztenem a legudvariasabb lerázó szöveget, hogy a telefonáló személy lelkébe se gázoljak bele a “nem érek rá” mondattal.