A sorsunk elől nem menekülhetünk. Azaz én az enyém elől. Pedig megfogadtam. … nyelvnyújtás … Pedig nem mondtam, hogy soha többet. Vagy igen?
Az a lényeg, hogy megint zenét válogattam egy bulihoz. Most ráadásul “hivatalos” is a megbízás. He-he!

Kértem és kaptam dal javaslatokat. Nos, ízlések és pofonok! Tegnap este hallgatva őket az a gondolat futott át az agyamon, lehet hogy pont ezzel fogunk befürödni. Ezzel az ajánlósdival. Beteszem a listába a kedvenceket szinte kötelezően, és utána majd a többiek fintorognak, hogy nem tetszik nekik a válogatás pont ezen dalok miatt. Oké, ez feltevés! Mindenesetre én most már feltehetem a kezem: nem az én kedvencem rontott a listán!

Aztán kaptam egy levelet, ami arról szól, jó, hogy van ez a salsás oldal, meg tök jó közösség alakult ki erre felé. Ma reggel pedig azon vigyorogtam egyet, hogy a nagyvárosbeli salsás társaságért leginkább nem nagyvárosban lakók, származók tesznek a legtöbbet: az órák szervezése, bulik rendezése, és itt van a honlap is. Pl. a mi városunkból vannak a legtöbben.