Bár távol voltam, így is kaptam születésnapi jókívánságokat. Mit is mondjak? Jól esett, hogy gondoltak rám. Ők.

Én pedig elfelejtettem egy szülinapi köszöntést elküldeni. 13 év után most először nem jutott az eszembe… Pedig pont Ő … no, igen! K. Őt nevezte meg, mint az a volt pasim, akiről el tudja képzelni, hogy én bármikor újra. Talán jobban a szívembe lát, mint én magam… Á, hagyjuk! Ez a múlt.

Nos, mondtam már, hogy kedvenc számom az 5-ös? Az éveim számában újra van egy.

És mulattató, mennyire megbízik/nak bennem. Mármint a zenei ízlésemben. Hm. Talán van némi előzménye a dolognak. De nem bánt a dolog, csak megmosolyogtat.