Időről időre számomra szemet szúróan, azaz észrevehetően gyorsan teljesülnek a kívánságaim. Különösen akkor, ha hagyom békén őket. Így volt ez pl. pénteken is. Előző nap megéreztem valamit, ami csak a szemem nem bökte ki az elmúlt két hétben, illetve nem igazán figyeltem fel rá. Aztán, ha nem is úgy történtek a dolgok, ahogy -hettek volna, de valahogy pénteken túl sok volt a “véletlen”.
Mit is mondjak a tegnapról?! Vagy a megérzésem volt erős, vagy az eleresztett gondolat. És ott valósult meg, ahol a legnagyobb valószínűsége volt a dolognak, viszont a legkisebb eséllyel, hogy így is lesz. Ha humorral fogtam volna fel az újabb “véletlent”, akkor hangosan felnevetek, de így csak csendben nyugtáztam a valóság eme megvalósult változatát.
Vagy nagyon ott vagyok a topon pár napja, vagy az angyalaim szedték össze magukat, hogy érezzem: itt vannak velem, végzik a dolgukat.