Az úgy van, hogy vigyázzak, mit kívánok és hogyan, mert megkapom.

Sikerült összecsomagolnom. A listám segített. Sok mindenben az intuíciómra hallgatok, de az ilyen “megyünk-valahova-csomagoljak-össze-ne-felejtsek-itthon-semmit” dolgok keményen próbára tesznek. Ezért írok listát, és a pakolás egyes szakaszaiban pipálok, illetve bővítem. És még így is egy valami most oviba menet jutott az eszembe.

Net bevezetve. A nagy nehezen beállított router kikapcsolva, nem használva, ergo: kezdhetem majd előlről, de már csak akkor, ha össze lesz rakva az asztali pc.

Imádtam tegnap is a salsa órákat. Tudom, hogy sok velem kezdő fiúval szemben előnyben vagyok, hiszen lányként már szereztem egy kevéske rutint. De nagyon örülök, hogy hamar ráérzek a lépésekre, a karok mozgására. Most már csak erősen rögzíteni kellene a figurák neveit (ja, az én névmemóriámmal…)
Tudom azt is, hogy sokan nem értik, miért táncolok fiút (is). Elsősorban azért, mert élvezem a táncot, és így mindig van partnerem. Lányként sokszor van üresjárat, és az unalmat még tetézi, ha folyamatosan tévesztenek a fiúk a vezetésben. Emellett izgalmas a másik oldalt is ismerni.
Azért tapasztaltam, hogy kell egy kis idő, míg a fiú szerepről visszaállok a lányra.

Tegnap történt egy számomra furcsa mozzanat. Meglepődtem, és nem tudtam vele mit kezdeni. Talán az úriember természetéből fakadnak a meglepő dolgai, ugyanis ez már nem az első volt. Mindenesetre kíváncsivá tesz. (jó kezdet?!)