Tudtam, hogy ez lesz. Ha nem is fogom az utcán a fülembe-nyakamba lógatni, de itt a munkahelyen jelenleg salsa ritmus szól a fülesben. Elért az mp3-lejátszó végzet.
Kicsi, aranyos, és nem rózsaszín. Pedig… ha nem lett volna annyira erős, gagyi színű, akkor most pink nyomná a zenét a drótba. Konszolidált feketét választottam.
Elárulom, miért fogom kerülni az utcán való zenehallgatást. Mint tudjuk, általában olyan zenét kedvelek, amire táncolni lehet (ez jelenleg a salsa), és ha én ritmust hallok, amihez a dallam is tetszetős, akkor a lábam, csípőm, egyéb haljékony-hajló testrészeim vágynak mozogni. Ki bír nekik ellent mondani?! Nos, bárhol képes vagyok táncra perdülni, tehát ez alól az utca sem kivétel. Az ott közlekedő embereknek, bár tudom, mennyire szeretnek megbotránkozni – akármin -, inkább nem szerzek a táncommal ‘örömöt’.
Van olyan is, hogy ÖNURALOM!
Az meg minek??? 🙂