A múltkor tisztán éreztem az angyalaim támogatását, hogy ők ott vannak mindig Velem, és segítenek a dolgaimban. Akkor úgy gondoltam, hogy az életem egyik területét nagyon mellőzik. Pedig nem. Csak nem hagyom. Vagy így kell legyen, mert ez kell a fejlődésemhez. Mindemellett segítésüket azért nem észleltem, mert nem figyeltem rájuk, és nem hagytam, hogy dolgukat könnyedén tegyék.
Most is támogatnak. Abban, hogy ne gondoljak a múltra, és ne vizslassam a jövőt.
Hah! Azt már jó jelnek veszem, hogy beindította a fantáziámat az egyik srác itt a munkahelyen. Néhány hónapja találkoztunk először, és akkor konstatáltam, márcsak a neve miatt sem az esetem. Most jobban szemügyre véve, a keresztnevét is hajlandó lennék neki elnézni egy futó románc erejéig. De nem lesz sehogy sem. Jegygyűrű csillog az ujján…
Micsoda pech!
Az lenne? Nem hiszem. 🙂
hacsak nem rezsőnek vagy ödönnek hívják nem értem ezt a neves dolgot 😛
majd megsúgom levélben (holnap), mi az, ami. 🙂
nekem is!