Csütörtök reggel félórán belül három nagy beszólást is alkotott a gyermek.

Először a paradicsomról (mint növényről) elmélkedtek. Hallgattam őket. A nagyobbik valami olyasmit mondott, hogy a nagy paradicsomban sok kicsi van. Aztán megszólal a kisebbik:
– Szép és romantikus hely az egy paradicsom.

Köpni, nyelni nem tudtam, csak annyit javítottam a mondatán: az A Paradicsom.

Egyszerre beszéltek, a kisebbik ezt is kommentálta egy hozzám szóló kérdéssel:

– Ugye szép egyszerre a hangunk?

Ha a fenti kettő reggelre nem volt elég, megalkotta a harmadikat.
Ül mellettem a lépcsőn, fogja a kezem, így “belát” a hónom alá. Persze feltűnik neki a borotvált (!) rész. Megtapintgatja, majd megjegyzi:
– Itt nő a szakál.