Amit este megtudtam (mert meg akartam), az egy-két napja nagy valószínűséggel elszomorított volna. De a szerda délelőttnek köszönhetően már egész könnyedén és természetesen fogadtam.
Vagy csak azért, mert a lelkem mélyén tudtam, hogy valóban az a helyzet, ami.
Jó így!
Kellett Ő az életembe, mert – ahogy Sz. is mondta – tolt előre. A maga módján. És most véget ért a feladata.
A léc megint feljebb került. Lehet, hogy soha nem lesz senki tökéletes, de … limesz a.
kikérem magamnak. én tökéletes vagyok!