Egymás után két délutáni kollegiáris összeröffenést hagytam ki. N i n c s k e d v e m közöttük üldögélni, és jópofizni.
Ehelyett anyuka voltam és vagyok. Inkább most ez.

Ma is sikerült előbbre lépnem. Ha az elhangzó mondatra gondolok, hogy újabb és újabb tanulnivalót kapok, és gyors a fejlődésem (magamhoz képest természetesen), akkor csak mosolygok, és ellenállhatatlan nevetés jön rám. Meg az is, hogy az új menydörgéssel és viharban születik.
A(z) (egyik) hozott csomagot ma letettem. Hagyományozom a múltra, az előző életemre. Pá-pá!
Ma már azokban a dalokban is a boldogság hangját hallottam meg, melyek addig a fájdalomról, szomorúságról énekeltek nekem. Azt hiszem, valóban történt egy és más odabenn.

Ja, és növekvőben van egy pattanás az államon.