– Még soha nem volt dolgom ilyen furcsa lánnyal, mint te.
Kéz a kézben ballagtak a sötétedő város egyik kanyargós utcáján. A lány hirtelenjében nem jutott szóhoz az elhangzó kijelentés miatt, aztán mégis megkérdezte:
– Hogy érted azt, hogy furcsa?
– Nem is tudom – válaszolta a fiú. A lányt azonban piszkálta a “furcsa” szó. Bár már másról beszéltek, amikor újra csend lett köztük, előhozakodott a kérdéssel:
– Miért vagyok szerinted furcsa?
A fiú először nem akart válaszolni, és úgy tett, mintha nem tudná, miről lenne szó. A lány nem hagyta annyiban, meg szerette volna tudni.
– Talán arra értettem a furcsa szót, hogy azok után, amik köztünk történtek az elmúlt hetekben, te arról beszélsz, milyen jó barátok is lehetnénk.
– Mert így is gondolom. Veled szívesen bebarangolnám az egész országot, Európát hátizsákkal, gyalog, biciklivel, bármivel, mert tudom, hogy nagyon élvezném. Te vagy az egyetlen, akire rá merném bízni magam, mert tudom, minden pillanat élmény lenne. Egyre gondolunk, egyet szeretünk, egynek örülünk, és ugyanazon nevetünk.
És visszagondolt arra a találkozásra, amikor összefutottak a fiú egyik barátjával. Álltak hárman az utcán, a fiú és a lány nevetgéltek a barát azon kijelentésén, milyen öröm boldog embereket látni. Mindketten ugyarra gondoltak, de a fiú mondta ki először:
– Akkor szólj, ha látsz ilyeneket!
– Én is ezt akartam mondani – szólt a lány, de már fuldoklott a nevetéstől, és a fiú is csatlakozott hozzá.
A barát nézte őket, és láthatóan nem értett semmit, de minden kérdést lenyelt.
Csak ők tudták, mennyire abszurd a “boldog” szó kettejüket illetően. Mert minden együtt töltött percük kettősségre épül. Az együttre és a különre. Arra, hogy bármennyire is összhangban táncolnak, örömtelin és együtt, de jön a dal vége, és ott lesz a külön.
A táncukban már egy ideje benne van a külön fájdalma.

‘I Have found
An answer
I don’t think you don’t care
Just you laugh
‘Cause you’re loaded
And things are different from there‘

(Deacon Blue – Loaded)