Éjjel nyugtalanul aludt a kisebbik. Már elalvás után egy órával fel-felsírt. Így folytatta kb. 11-ig. Aztán kezdte újra hajnalban.
Már régen csinált ilyet, és először arra gondoltam, hogy beteg lett, de mivel nem éreztem, hogy lázas lenne, így a meleget kezdtem okolni.

Megint csinálom reggelenként a napüdvözletet. Már februárban elkezdtem, és úgy hellyel-közzel rendszeresen végzem ezt a reggeli gyakorlatot. Bár néha félkómásan nyújtom-hajlítom a testem hajnalonként, ennek ellenére szeretem csinálni. Gyanítom, hogy emiatt is olyan a karom és a vállam, amilyen.
Néhány napja rákerestem, hogy megtudjam, milyen is a tökéletesen végrehajtott napüdvözlet. Úgy látszik, ahány ház, annyi szokás ebben is. Kiválasztottam a nekem legszimpatikusabban, a legmegfelelőbbet, és azt igyekszem követni.

Emellett a héten elkezdtem egy diétát. Persze először fogyókúrás célból, nem mintha olyan sok súlyfeleslegem lenne, csak éppen helyre billentem, ami az elmúlt hónapokban egy kicsit kimozdult. Aztán így két nap után rájöttem, hogy azért is célszerű csinálnom – egy jó darabig mindenképpen -, mert így legalább eszek gyümölcsöt. S lehet, hogy véletlen, de 48 óra után máris jobban érzem magam.

Néhány napja volt az is, hogy beszéltem egy régi barátnőmmel. Az elmúlt hónapokban olyasmit élt meg, amit én éltem meg a múlt év közel hat hónapjában. Már egy ideje tervezte, hogy elmegy egy látóhoz, aki segít neki tisztán látnia, végül megtette. A látóasszony a barátnőm legnagyobb meglepetésére nem azt mondta, amit sejtett, hanem arról beszélt, hogy nincs semmi sem, csak két átok. Az egyik rajta van, a másik a férjén. Leszedték az átkokat, és most már tényleg a barátnőmön múlik, hogyan tesz rendet a fejében.

Az átokkal (kívánságok, gondolatok, amikkel a másik embernek rosszat kérünk) bánthatunk másokat, viszont ne felejtsük el, hogy visszaszáll előbb vagy utóbb.