Reggel még nagyon pocsék időnek indult, ezért nagyon nem mertem többet tervezni a napra. Mindenesetre buszra ültünk, és elmentünk a szomszéd városba. Mivel éhesek voltak a gyerkőcök, nagyon nem húztam az ebédet. Aztán végül lementünk a C&A-be, és elköltöttem ruhára 22 ezer forintot. Jó részt a gyerekek nyári ruhatárát bővítettem, de magamat is megajándékoztam – természetesen – spagetti pántos felsőkkel. Szupi lesz bennünk – salsázni.

Majd elbaktattunk a közeli játszótérre. Ők az építményeken szórakoztatták magukat, én pedig elterültem az egyik padon, és majdnem bealudtam. Közel másfél órát pihentünk, aztán, mikor már nagyon nem bírtak egymással és nélkül ellenni, indultunk a buszmegálló felé.
Mellesleg a napocska úgy kisütött, hogy lazán strandolhattunk is volna. A buszban kissé olvadoztunk, így a kiszállás felemelő és hűtő érzés volt.

Mindjárt marokra kapom a hátsóm, és elfutok a tékáig, visszaviszem a Love actually (Igazából szerelem) c. filmet. Ajánlották, megnéztem. Milyen is lehetne a film? Hát romantikus, és Hugh Grant-es. Húú, nagyon jól rázta a fenekét, igazán … hm … kívánatos volt. Márcsak emiatt is érdemes lesz megnézni mégegyszer.

Igen, egy nő is meg tud kívánni egy pasit a mozgása, valamelyik testrésze (akár a teljes test) alapján. Pl. ma délután láttam egy formás hátsót. A gazdája éppen egy tranzitban turkált fejjel lefelé az áruban. Én meg gyönyörködtem abban, amit láttam.
Aztán ott van az Ő teste. Úgy összességében – tetőtől talpig – a zsánerem. (Kivéve a színeit, de ezt figyelmen kívül hagyható.) Ha rágondolok a számomra kedves testrészeire, hát … sajnálom, hogy még pár nap van, míg “látjuk” egymást. Hm. Ajaj!