Telhetetlen vagyok. Mert akár minden nap szívesen átélném a tegnap estét. Az óra minden percét élveztem. Amikor a csoportom következett, a tanár máris körbeállást kért. Ácsorogtam, hogy majd beállok a kialakult körbe, mikor mellém pattan egy srác, hogy a kezdő párom legyen. Meglepődtem nagyon, mert nagyon ritkán fordul elő velem, hogy kiválaszt egy teljesen ismeretlen fiú (csak abszolút az óráról és látásból, táncból ismerjük egymást). Aztán az este sokat táncoltam vele, mert a kisebb körbe álltunk be, és ott óhatatlanul is sokszor kerültünk össze. (A “kedvenc”, nem éppen józan táncosom is ott állt, így a kis kör egy picinykét hátrány is volt.)
Nagyon, nagyon jól és fantasztikusan éreztem magam. Most nem áradozom arról, milyen volt férfit táncolni, mert… az is ott volt a szeren.

megjegyzés: Anno kezdőként azon csodálkoztam, mi vihet arra egy nőt, hogy megtanulja a férfi lépéseket is. Ma már az késztet csodálkozásra, ha egy haladó nő, aki imádja a salsát, nem érez semmi indíttatást erre.

Ja, és az egyik sráctól kaptam kb. 3 és fél giga salsa zenét. Hm.

A másik nagyszerű dolog számomra, hogy lesz a salsához sportcipőm. A “véletlen” tegnap újra a kezemre játszott. (Az angyalaim ügyesek.) Már pár hete élt bennem a vágy, hogy szeretnék tánc-cipőket. A sportos fajtát. Viszont halvány sejtelmem sem volt, hogy a nagyvárosban ilyet hol vehetnék. Nézegettem ugyan a sportboltokat, de sehol nem láttam. Tegnap elhaladtam egy tánckellék bolt mellett, amiről korábban úgy gondoltam, hogy csak hastánccal kapcsolatos holmikat árulnak. És nem. Megláttam a kirakatban a vágyott cipőket. Vettem volna szinte azonnal, de nem volt a méretemben. Így kb. három hét, míg meghozzák számomra.

Egy szóval a tegnap este után (is) úgy érzem magam, mint egy szerelmes a jól sikerült randija után.