Ilyen 11-12 órás internet elérhetőség kiesésekkor gondolok arra, hogy ideje lenne szolgáltatót váltani. Már az időmet is kitöltöttem náluk. Mehetek, amerre látok. És menni is fogok, mert jön a nyár, és egyre nagyobb valószínűséggel lesznek viharok, esőzések, és ha már fizetem, akkor legyen elérhető a net bármikor.

Egyébként minden rendben. A portás-keresztanyám reggel megjegyezte, hogy ne szőküljek tovább, mert öregít. Oops! Asszittem, hogy a világos haj fiatalít. (Tegnap haza felé menet a pasik azért bámultak meg, mert öregnek nézek ki??)

Vajon milyen lehet rájönni, hogy szerelmes vagy abba az emberbe, akivel több hónapja barátkozol, és oly jól megérted magad?

Tudom, én nem férfi vagyok. Meg nem így működöm. Nálam már szinte az első percnél le vannak osztva a lapok azokat a pasikat illetően, akik az ismeretségi körömbe kerülnek: ebből még lehet valami; ez a pasi csak barát lehet; ő végképp tiltott, hiszen van barátnője, felesége. És ha az “ebből még lehet valami” kategóriában levő pasi túl sokáig ül a babérjain, vagy abszolút nem érdeklődik irántam, automatice átkerül a “barát” kategóriába. És nincs visszaút. Az első kategóriába nagyon kevesek kerülnek, és nagyon rövid időt töltenek ott, mert hamarosan tovább mennek, szétosztódnak a másik két csoportba.
Nagyon ritkán szemelek ki magamnak pasit. Átlalában ők kezdeményeznek, és arra reagálok valamiképpen. Ha érzek vonzódást feléje, akkor – hajrá! vágjunk bele! Ha meg nem, akkor erősen tartom a három lépés távolságot. Sőt, kettővel még növelem is.
Persze, az eddig évek során akadtak kivételek. Ki ezért, ki azért. De a szabály az szabály!
Hogy mit hoz elém a sors (mit teremtek magamnak), nem tudom így előre. Így is olyan jó pár dolgot éltem át, tapasztaltam meg, amiről nem is gondoltam, hogy meg fogom.