F.M-mel arról beszélgettünk, hogy sokszor mi túl sokak vagyunk más emberek számára. Ha ráirányítjuk a figyelmünket egy-egy emberre, azt egy ideig, órágig tudja értékelni a másik, de aztán nem bír vele mit kezdeni, és tanácstalan lesz. Nyilván nem tudatosan játszódik le ez benne.
A legegyszerűbb példát elővéve: ha zenét hallok, akkor menten jó, illetve jobb kedvem lesz, és mosolygok. Mindenre és mindenkire. Ezzel meg nem tudnak mit kezdeni az emberek, a táncpartnereim. Kb. 4-5 hónapnak kellett eltelnie, mire elfogadták, hogy ilyen vagyok. Volt olyan srác, aki rákérdezett, hogy mindig mosolygok-e, volt, aki megreklamálta, amikor éppen komoly arcot vágtam (nem szólt a zene 🙂 ). Valaki azt hitte, hogy rajta nevetek… Pedig nem. Ez van.
Szóval, a jókedv, a könnyedség, az energikusság sokszor furcsa.
Bár meg kell valljam, hogy dühös is ilyen nyiltan tudok lenni. Múltkor elég rossz passzban voltam, és erre jött rá, hogy nem volt sima joghurt a boltban. Átkozódtam, és rácsaptam a szezámmagos rudat a tejes polchoz. Néhányan látták ezt. No, nem vagyok büszke erre, de ez van…
Úgyérzem a meditáció főleg a repülés ezt a vidámságot fent tudja tartani a nap nagy részében mindaddig míg ez nem állandósul.
Én is ezt tapasztalom.
Akkor meg igyál pl.tejet joghurt helyett mosollyal az arcodon…,vagy vásárlás előtt repülj..
Édes! Túl sokat vársz tőlem 🙂
Édes ! Csak nyugalmat.
És az minek Neked? 🙂
Azt elvárom ,nem pedig várom tőled.