Most

 

Egy nézés,

játszol itt a szemeimmel.

Érzés, mi

táncol már az idegekben.

…most semmi se drága…

 

Egy lépés, és

beledőlök a karodba.

Érzés, neked

bedőlök, ha akarod, ma.

Tudod, ugye, mi az ára?

 

Addig, addig menjünk el, hogy ne

legyen visszaút.

Annyit, annyit vegyünk el, míg

senkinek nem jut-

hely a szívünkben.

 

Egy kérdés,

mire keresed a választ.

Érzés, hát épp a lélek, ami választ.

…most ne nézz hátra…

 

Egy lépés, és

amit magad mögött hagynál,

érzés, hogy

nem is az vagy, aki voltál.

Ne menekülj, Te gyáva!

 

Addig, addig menjünk el, hogy ne

legyen visszaút.

Annyit, annyit nem ér már a szál,

mi a mélybe fut.

Addig, addig tépjük szét, hogy ne

kísértsen a múlt.

Annyit, annyit vegyünk el, míg

senkinek nem jut…

 

Most újra megtehetnénk

Mindent, mit nem szabad.

Egy másik életben még

fényben ég a nap.

Most újra elkezdhetnénk

mindent, mi elmaradt.

Egy másik életben még

lehetnél, lehetnék, lehetnénk

boldogabb.

 

Érzés. Most ne tudd, mennyit üt az óra.

Érzés. Most legyünk nagyon idióta.

Érzés. Most vegyük el, ami nekünk jár.

Érzés. Nem a tudat mutat utat itt már.

 

(Oláh Ibolya, szerző: Novák Péter)