Azt gondoltam, velem van a gond, én vagyok “csapodár”, de mikor F.M. arról mesélt, hogy mostanában bárkibe és bármibe bele tud(na) szerelmesedni, akkor megnyugodtam. Ez így természetes. Kicsit fura, de már helyre tettem.
S.C. az első írásom olvasatakor, amit az általam fenntartott salsás oldalra írtam, különösnek tartotta, hogy egyes szám harmadik személyben fogalmaztam. Magam sem találtam magyarázatot, bár nem először írtam így – és még fogok is -, aztán ez is helyre került: a szép és jó dolgokat (vagy esetleg szomorúakat), amiket én élek át és meg, ha “ő”-ként rögzítek le, akkor kevésbé veszít a fényéből. Ha “én”-ként írom meg, akkor nehezebben jönnének elő a szavak, mert úgy érezném, valamit ezzel elveszítek. Ezért sem mesélek arról, milyen csodás Vele, hogy megőrülök a hangjáért, a kezéért, az öleléséért. Mert akkor már nem csak az enyém. Önző dög lennék? 🙂
A kevésbé örömteli eseményeket pedig pont emiatt nem szabad leírni. Mert akkor tartósak lesznek. Inkább menjen a felejtőbe.
… és pont.
Szerintem inkább ez “szeretethiány” .Meditációval is lehet rajta enyhíteni , egy idő után nincs szükséged mások szeretetére csak kifelé sugárzol, vagy ess extázisba egy szerelem folytán ,de ez nem hosszú távú megoldás, na meg általában csalódottság a vége, de ilyen az ego..
Te folyamatosan félreértessz engem. De hát mindenki magából indul ki… 😀
Jó lenne ,ha mindenki MAGÁBÓL tudna kiindulni ,de ezek inkább mások véleményei amelyek létrehozzák a “a személyazonosságod” , ezek alapján esetleg véleményt alkodsz a körülötted lévő dolgokról .Másként észleljük a világot , ez nem félreértés.Csak próbálom az embereket az alkímia felé fordítani, de mindenki ragaszkodik a “saját” világához.
Ne akarj mindenáron megmenteni embereket. Nem vagy mester. (Azok legalább tudják, hogy megtehetik-e vagy sem.) Mindenkinek a saját útját kell járnia úgy, ahogy tudja.
Ha segítségért fordulnak hozzád, akkor segíthetsz, másként csak bele akarsz avatkozni a másik ember fejlődésébe. Nem biztos, hogy jót cselekszel azzal.
Gondolkodj el ezen… Mire a sok tudás, ha nem tudsz élni vele?
De jól elszórakáztok…!
DZ: Te milyen világban ész?
Lissza:Te milyen világban szeretnél élni?
Aurél! Visszakérdezek: és Te? 🙂
Nem kell ahhoz mesternek lenni ,egyáltalán mi az ,hogy mester ?túlságosan szabályok szerint élsz gondolkozol , nincsenek szabályok az emberi elme teremti meg őket, azt is, hogy mester és azt is ,hogy ki mit tehet meg vagy sem, ez mind az emberi elme csapdája amelyek szerint élsz. Minden gondolatoddal ,tetteddel beleavatkozol a teremtésbe, és mások életébe, azzal,ha segíteni akarsz vagy éppen gondolatban bántasz valakit , nem kell itt senkinek semmiről elgondolkodni, nincs olyan hogy saját út , a gondolataid sokkal finomabb szintű és erőteljesebb energiák a tetteknél .
Aurél ,mi az hogy milyen világban ?
Na, akkor most gondold végig mit írtál 😀
Azt, hogy az egész egy mókuskerék ,és az egyetlen megoldás kilépni belőle ami az alkímia . Azt hogy mindaddig még benne vagy milyen hatásokat váltanak ki gondolataid, tetteid talán egyszer ráébredsz, de mindig tudatosan vagy nélküle hatással leszel a világegyetemre .
Olyan jó, hogy Te ezeket leírod Nekem, mert egyébként nem tudnám. 🙂
Mit számít ,hogy tudod e vagy sem ,talán a lényeg hogy megéljük, nyugodtságot, boldogságot tapasztaljunk és ne dobálódzunk szezámmagos rúddal…
Így van, tökéletesen egyetértek Veled.
A vérnyomásod még rendben van ?
Szerintem olyan 100/70 körül van, ahogy szokott …
Akkor O.K.