A telihold rendesen megteszi a magáét. A sors pedig az egyik kezével ad, a másikkal elvesz.

Tegnap délután elmentem biciklizni. Hűvös volt, de ragyogóan sütött a nap. A város egy völgyecske szájába épült, és egy út vezet a völgyön keresztül. Ott kerekeztem, ahogy mindig is szoktam. A környék legszebb helye. Ha az autóút mellett vezetne egy kerékpárút, biztosan sok biciklista arrafelé venné az útját, nemcsak a merészebbje, aki nem kakilja össze magát a mellette elszáguldó autóktól. Egy bukósatyek mégiscsak kéne…

Folyton emlékeztetnem kell magam, hogy szerda van. Nem is bánom, hogy csak három napból áll a munkahét. Így máris holnap lesz. Lesz salsa – újra -, és ha találkozom Vele, a nyakába ugorhatok.

Még nem is írtam a szülinapi köszöntésről! Rajzoltam Neki egy képet. Az alapötlet F.M.-től származik, és azt hiszem, találó volt. Továbbgondoltam, majd megrajzoltam. Elvittem keretezésre, majd a nagy napon elmentem érte, elvittem az otthonához közeli étkezdébe, ami legalább 10-ig nyitva van, és megkértem őket, hagy hagyjam ott őrzésre, és majd este jövök érte. Időközben beszereztem annak a zenésznek az albumát, akinek a koncertjén egyszer voltunk. Ez volt a másik ajándék.
A salsa órán találkoztunk, nem vártuk meg a végét, elindultunk hozzá. Kézen fogott, aminek nagyon örültem, és úgy baktattunk. Az étkezdénél mondtam neki, hogy várjon, mert hozok finom tejberizst, és így is volt, de emellett az ajándékot is elkértem. Bár így már lebuktam, de csak azt sejthette, hogy valami nagyobb tárgy lehet az ajándéktasakban (iszonyat giccsest vettem, mert csak abba fért bele a kép).
Nem húztam-halasztottam az ajándék átadását, és kissé sután is adtam elő, mert féltem, hogy nem tetszik Neki. De talán azt sem bánta volna, ha egy csomag papírzsepit kap, csak tőlem kapja.
Torta helyett megettük a tejberizst, és gyorsan kerített egy gyertyát, hogy legyen az is. Szép este volt, és az éjszaka csak megkoronázta. Összebújva aludtunk el, és csókkal ébredeztünk. Ha nem lett volna a sok “ha” és a “muszáj”, az első marasztaló csókja hatott volna, és bizony ki nem kelünk az ágyból egy jó darabig, de mennem kellett dolgozni.

A szem mindent elárul. Nem hazudik. Tudtam, amit tudtam, és elég is lett volna, ha nem érzem meg a hatodikkal, hogy van egy bibi, ami miatt az egész olyan döcögős. A bibi kiderült tegnap, és talán sikerült helyretenni magunkban egy-két dolgot. Így már nyugodtan ugorhatok a nyakába.