Még a kapun nem léptem ki, de már hallottam a zenét, amolyan igazi fúvós zenekar hangját cintányérral és dobbal. Kíváncsian tekintettem az utca azon vége felé, és beöltözött fiatalokat láttam nagy lendülettel jönni. Valaki zenélt, volt, aki csak szaladgált jobbra és balra az éppen ébredező járókelők elé nyújtva a kalapját egy kis apróért.

Korán volt még. Nem tudom, hogy az ablakok mögött lakó emberek hogyan reagálták le ezt a hajnali ébresztést, én örültem neki. Eleve könnyűek lettek volna a lépéseim (ilyen éjszaka után nem is csoda!), a zene csak emelt a hangulatomon.

Nem kellett sok idő, hogy leessen: bolondballagást csináltak a kölykök…