Amikor percre pontosan be van sorolva minden eltervezett. Amikor a gyomrom mélyén ott a piciny, rejtett görcs. Amikor hiába telnek az órák, de még mindig “messzi” érzetem van.
Amikor a wp úgy dönt, hogy kicsit eltűnteti a fél szövegszerkesztő felületet.
Amikor az jár a fejemben, mit akarok még venni, hova fogok menni ma délután az óra előtt.
Amikor azon töprengek, hogyan meséljem el, mi minden történik velem mostanság, hogy közben mégis megtartsam magamnak.
Túl sokat gondolkozol , az emberi elme elpusztul az “idővel” való versenyben.