Olyan értelemben vagyok maximalista, hogy ha valami nem hagy nyugodni, mert meg akarom csinálni, akkor addig megyek (akár még segítséget is kérek), amíg meg nem oldom. Persze, van, hogy feladom, vagy csak félreteszem a “problémát”, hogy majd, ha elérkezik az ideje, akkor újra nekiveselkedem és megtalálom a megoldást, illetve befejezem.
Ha valami nem érdekel, nem érzek benne kihívást, akkor nagyon ritkál lesz belőle tökéletes.
A kihívás csak az ego tápláléka, próbáld meg a dolgokat egyforma szeretettel végezni ,minek az a nagy cél-orientáltság ?, Az ambíció is egy marhaság, azoknak való akik mélyen alszanak.