A fáljkeresővel élve most az összes örök kedvencemet igyekszem fellelni. Raf Oggi un Dion non ho c. dala már meg is van. Élmény, élmény és élmény hallgatni. Raf énekhangja pedig… érzékeket karcolóan kellemes. Együtt hallgatni a két olasz kedvencemet egy dalban az … egyszerűen ….

(jajajaj! most jut eszembe, hogy egy srác ajánlott nekem egy olasz zenészt. Pár dalába bele is hallgattam. No, persze, hogy nem emlékszem a nevére. Az a hülye névmemóriám!! – még néhány kolléganőmnek sem tudom rendesen a nevét, ami elég ciki lassan négy hónap után.)

Gondolkodom, mi legyen ezzel az egy nappal. Neki álljak takarítani vagy csak lógjunk a levegőben? Valamilyen ebédet így is, úgy is kell prezentálnom. No, majd kialakul. Először is fel kellene ébrednem.

Csak látni kellene, hogyan alszom! Pizsi, egy hosszú, vastag pulóver, takaró és még rá egy pléd. Így igyekszem bemelegedni az ágyban az alváshoz. Éjjel, mikor felébredtem, levetettem a pulóvert, mert már úgy gondoltam, megkockáztathatom a nélküle alvást. Nem csoda, ha egy kicsit összetörten ébredek.

Hiszek a megérzéseimben. Persze gyakran csak utólag érnek össze a szálak, de ilyenkor mosolygok. Éjjel is volt egy ilyen, de csak reggel derült ki számomra.