A kedvenc honlapomon találtam egy cikket. Egy rövid idézet belőle:

“Az ájurvédikus bölcsesség határozottan kijelenti, hogy a megfelelő társsal való kapcsolat kifejezetten használ a lelki fejlõdésnek. Sõt, a családos embernek (szemben a remetével) a megfelelõ társsal való kapcsolat voltaképpen részét képezi a megvilágosodás felé vezetõ útnak!
… Természetesen jó és üdvös, ha gyakoroljuk a mértékletességet, de ha megtaláltuk megfelelõ társunkat, és a mértékletesség a gyakoriságban, nem pedig az aszkézisben nyilvánul meg, nagyon fontos, hogy higgyünk a szerelem gyógyító erejében. A bűntudatnak nincs helye az eszményi kapcsolatokban!

… Mindezeken felül, válasszuk meg jól a partnerünket. A nem megfelelő kapcsolat megterheli az immunrendszert, legyen szó akár a partner személyéről, akár az érintkezés gyakoriságáról. Az Ájurvéda szövegei szerint, a férfiak teljesítőképességét semmi sem javítja jobban, mint a nõ, aki kedves a szívének. Ezért mindig fordítsunk időt az együttlét előtt arra, hogy egymás számára a legvonzóbbak legyünk. A kedvesünk szemében csillogó szerelemnél semmi sem ösztönöz jobban, és elfeledteti velünk az elménk mélyén bujkáló bizonytalanságot is.”

Erről egy elméletem jutott az eszembe, mely szerint egy férfi, eredendő vonzódás ide vagy oda, ha akarja, azt a nőt kapja meg, amelyik éppen tetszik neki. Ehhez értenie kell a nőkhöz, ismernie kell minket. Amelyik férfi nem veszi a fáradtságot arra, hogy egy picit is ránk figyeljen, az szerencsésnek mondhatja magát, ha egyáltalán befekszik mellé egy nő az ágyba.

Egy nő pedig balszerencsés, ha kifog a nagy rózsanszín ködön keresztül tapogatózva egy ilyen utóbb említett pacákot. Hát én sajnos ezen nők körébe tartozom már 8 éve.

Pedig tudom, hogy milyen is lehetne. Volt énnékem olyan pasim, akivel – ha még nem is jutottunk el a tényleges együttlétig (elveim voltak! hi-hi!) – a szerelmezés eget-földet rengető volt, s ha úgy hozta a lehetőség, akkor egész nap … Oké, megvolt köztünk az az ellenállhatatlan vonzódás, s az ebből eredő magas libidószint, de ő tudta, mi kell nekem. S ebből adódóan én is tudtam, mi kell neki. Nálam a fantázia szüli a fantáziát, és az odaadás az odaadást! A szeretet és szerelem pedig …. csodákra, csillagokra, szikrákra, meg miegymásokra képes!

Hopplá-hopp! azt hiszem, döntésre jutottam. Lásd eggyel előbbi bejegyzésem!

Azt hiszem, hogy többek között a fenti cikk is rávezett arra, hogy mit kell tennem, illetve nem tennem. 🙂 Erővel akartam megoldást találni a helyzetemre, s pedig nem ezt kell tennem. 🙂 Jó úton indultam, csak hagytam magam letéríteni. (Ezek a férfiak!! Hi-hi!)