Remélem, az emberek többsége nem otthon a lakásban vagy házban a négy fal között döglődött, és bámulta a monitor villódzását, hanem marokra fogta a hátsóját, és megnapoztatta odakinn … legalább az arcát. Gyönyörű idő, bőrt perzselő napsugarakkal, vakító kék éggel. Imádjuk? Iiigeeen!

Vettem szoknyát és egy felsőt. Cipő helyett. Sürgősen át kellene programoznom az agyam és a jövőm, és találni, illetve venni egy helyes kis cipellőt tavaszra. Amíg be nem jön a nyári meleg. Mert akkor jöhet a szandál.

Megkérdezte F.M., hogy edzek-e, mert olyan kidolgozottnak látszik a vállam és karom. A válaszom az volt, hogy max. napüdvözlettel edzem magam mostanában, ami a karomat illeti. A lábaimat leginkább a tánccal. Szóval, nemcsak nekem tűnt fel a fénykép alapján, hogy maradt ott izom a rég múltból. Vagy a tudatom teljesítette a kívánságom. És ezen egy jót nevettünk!

Frenket meg szeressem! Szívzörejek, Kegyelem és Bomba c. számokkal az élen. … emlékek…