Nem akarok mérlegelni, és mégis … az élet olyan helyzetek elé állít szinte folyamatosan, hogy meg kell tennem. (Bár a mondás úgy szól, hogy az életben két dolgot ‘kell’ hogy csináljunk: meg ‘kell’ halnunk, és élnünk ‘kell’, amíg csak meg nem halunk. A többi rajtunk múlik! – Na, ja …) És ugyan miről is van szó?! Hát persze hogy a private life-omról! Magyarul a magánéletemről. Amit nevezhetnénk szerelmi életnek is. Vagy minek…
Ezek az “ésszel él az ember, s nem szívvel” döntések. Remek! Legszívesebben orrba csapnám azt, aki ezt így rendezte. Magamat? Mert hisz a nagy okosok szerint minden magunknak okozunk és találunk ki. Még remekebb!
Egy szóval, egyem meg, amit főztem! És én szépen jól be is kajálom.
Gondold végig miről szól az életed, azután oszd meg másokkal is!
Van aki le akarja “másolni” (nem tudja!), van aki “átreformálná” (nem abban a milliőben “létezik”) és vannak akik úgy gondolják, hogy jobb nekik az eddigi jól bevált “séma”!
Elég, ha én veszem komolyan magamat, nem kell, hogy mások is ezt tegyék. 🙂
Te mindig mindent komolyan akarsz venni?
Egy kis “pajkosság” sohasem árthat…
Nem. Ha valóban ismernél – személyesen -, akkor tudnád, hogy a pajkosság nálam sosem árt. 😀