S napok, hetek óta agyaltam, hogy mi legyen. Néha azt hittem, jó úgy, ahogy volt, de lelkem mélyén tudtam, hogy csak áltatom magam. Hinni akartam valamiben, ami csak akkor létezik, ha szemtől szembe vagyunk egymással, egyébként meg a fagyasztóba van betéve konzerválás céljából.
A széptől, a varázsostól nem könnyű az elválás, de eljött az ideje. Ha új lapot szeretnék nyitni, akkor a régit szamárfül nélkül kell bezárni.
“viharkent tombol mar a messzi tavol…
ne felj az elvalastól!
Köszi!
Nem félek, azt hiszem….