A múlt éjszaka eredménye a jelenleg lecsukódni vágyó szemeim. Nos, legalább végig szeretkeztem volna az éjjelt, most fene se bánná, ha bealudnék az íróasztalomra bukva.
A tegnap délelőtt eredménye pedig az, hogy kemény elhatározást tettem bizonyos kísértéseknek való ellenállást illetően. Most engedem, hogy dolgozzon bennem az ego. Így legalább könnyebb lesz a döntésem mellett maradnom.
Odakinn fúj a szél.
Nagyon hízelgő, hogy van olyas valaki, aki csak az egyik kategóriába írt írásaim miatt jár a blogomra. Bár ez azt a kényszert szüli bennem, hogy mindenáron írjak. Az úgy meg nem megy, vagy csak nagyon erőltetetten. Különösen most, hogy egyébként is “szájzárat kaptam”. No, nem kell attól tartani, hogy maradandó. Lesz még itt szómenés bőséggel!
No modcsak, minek kellett volna ellenállni?
Szóval nem voltak locsolkodók! -ejnye-ejnye…
Képzeld, egy fatális véletlen miatt újra kellett telepítenem az op-rendszert ami azzal járt, hogy elveszítettem az összes bejegyzéseket beleértve a képeket is.
Kissé szomorkás lettem mert a portréd is odalett!
Adtál korábban egy képblog URL címet de sajna nam működik…
Hát ez történt húsvétkor!
Minek kell ellenállni? hát a kísértésnek. 🙂
A képtáram leszereltem. Majd ha esetleg újra indítom, szólok.
Milyen bejegyzést és képet veszítettél el?
A portrém megtalálod az msn megosztási mappában. Továbbra is ott van.
Sajnálom, ami történt. Előfordul az ilyesmi.
Virtuálisan akadt néhány locsolkodó. Elég is volt, bár valóban örültem volna egy, esetleg két személyesen megjelentnek is.
Sry, mivel “legyalultam” a HDD-t a megosztási mappa üres.
A többi gépen meg nincs MSN!
Nagyon kapacitáltak, hogy menjek hétfőn arra a környékre ahol laksz de nem tudtam rá időt szakítani.
Pedig isten bizony szerettelek volna személyesen meglocsolni!
Egyszerre kellene hogy legyünk msn-en, és újra letölthetnéd. De az egyszerűség kedvéért postázom emailben.
Az a gyanúm, hogy soha nem fogunk személyesen találkozni. 🙂
Az utolsó mondatod pesszimista hangulatodra utal?
Én nem vagyok annyira biztos benne…
Nem a hangulatom pesszimista, hanem van egy olyan érzésem, hogy így lesz. DE: még meglepődhetem! 🙂 Főleg úgy, hogy Te sokkal optimistábban állsz ehhez a kérdéshez, amint látom. 🙂
Szeretem a meglepetéseket!
Az “egód” vagy micsoda inspiratív kommunikációra késztet Veled.
Van, egyfajta “kisugárzásod”…(ilyenkor úgy vagyok mint a hűséges kutya:
megmutatják neki kedvenc formás csontját és már csorog is a nyála.)
Nnaaa, remélem nem érti senki fé(l)re???
Szereted, ha Neked okoznak, vagy Te szeretsz okozni meglepetést? 🙂
Lehet ezt félreérteni? 🙂 Senki sem fogja, csak én. 😀
szóval én, mint kedvenc formás csont? …. 😉