Ha valaki nagyon figyelmes volt, akkor észrevette, hogy napok óta nem vagyok ihletett állapotban. Sokszor ülök a nyitott szerkesztő ablakban villogó kurzorra bámulva, és vagy üres az agyam, vagy száguldoznak a gondolatok elkaphatatlanul. Sóhajtok egyet, majd zárom be.
Az elmondhatatlant nem lehet leírni, az illúzióimra most nem figyelek.
Teszem a dolgom, élem az élnivalóm. S bármennyire hadakozok ellene, torokszorítóan minden rendben van velem.
Mikor nyit már valaki ,egy szabad fórumot , legtöbbjükben minden hozzászólás moderálás alá kerül ,a kritikákat is el kell viselni sőt sokkal többet érnek egy egyén számára mint a dicséretek .Általában én vagyok az aki miatt néhány fórum szabályain változtattak. Örülj a kritikáknak ,azzal a kritizálók magukra veszik a rossz karmád egy részét és csak jót tesznek neked. Hagyd már egyszer azt az idióta egó-t.
Tudod, úgy vagyok a kritikával, hogy először megnézem, ki kritizál. Egyébként pedig leszarom.
Az egós megjegyzésedre pedig: Lásd mi a címe a blognak! Ehhez igazodom. 🙂
Mit is jelent a blog címe magyarúl? (…)
engem nyugodtan kritizálhatsz bármikor 😛
lippije: ezt D. Z.-nek ajánlottad fel? 🙂
(sejtettem, hogy mazochista vagy… 😀 )
Aurél: Nos, valójában több mindent. A világ egy nagy illúzió. Vagy sok-sok illúzió. Ennek megfelelően az én világom is. Ha még fel is teszem a netre írás formájában, akkor meg végképp. Az olvasónak mindenképpen.
Nem, a világ nem illúzió , rezgésekből áll ,de ezek mint valósak az energia ugyanúgy .Ami illúzió az a “valóság” amit a saját világodként érzékelsz és teremt meg a kollektív tudat amihez az egyéniséged is tartozik.
Az jó lippije ,sokan még nem jöttek rá ,de a kritika által tudsz igazán fejlődni és nem szabad menekülni előle.
Mazochista ? A kritika szellemi eredetű, ha elviseled sértődés nélkül, csak a szellemi fejletségedre utal , vagy szerinted a szentek mazochisták ?
Lissza ,ha “leszarnád” nem váltotta volna ki belőled ezt a kifejezést a hozzászólásom…
Nézd, ha Téged a kritizálás kielégít és örömöd leled benne, hát tegyed. Nem zavar. Már nem.
Nem ismersz, így nem tudhatod, hogy miért mit és mikor írok. Szép is lenne, ha jobban ismernél, mint én saját magam. 🙂
Tudod, nagyon kevés ember és lény van a Földön és az Univerzumban, akinek a kritikáját szó nélkül elfogadom. Különösen spirituális témát illetően. Bocs, de ezek között nem vagy. Hagyom, hogy mondjad. Ennyi.
És élem tovább az életem. Úgy, ahogy nekem tetszik.
De azért köszönöm, hogy a figyelmed felém fordítod olykor-olykor. Megtisztelsz vele.