Vasárnap volt április elseje. Nem tréfált meg senki, és én sem mást. Nem mintha hiányzott volna. Elég a sors ehhez. Nagy móka mester!

Egyébként nem lehet panaszom. Szinte mindenem megvan, amit szerettem volna és szeretnék. A kívánságaim, ha hagyom és nem sürgetem, akkor beteljesülnek meglehetősen hamar. Odakinn süt a nap, csend és nyugalom van, amennyire egy város széli cég környékén lehetséges. Én is egyenesben vagyok újra. Még reggel aggódtam, izgultam valakiért, de aztán kiderült, semmi baj, csak éppen telóját töltötte szép türelmesen, jó hosszú ideig.

Szól a salsa zene, és újra alkotó kedvemben vagyok. Valahogy megint azt érzem: nincs lehetetlen.