Most jöhetne egy sablonszöveg arról, milyen volt a tegnapi napom, de közel sem fedné le azt, ami igazán itt van bennem.

Amikor valami valóban megtörténik, az mindig elmondhatatlan.

(Osho)

Hát ez így is van. Mindenesetre a Csoda napjaim közé betettem.

Egy momentum, ami kettő az egyben: péntek este kezembe kaptam egy zsebből előhúzott kulcstartó karikán lógó, csörgő, festett, üreges, fém kockát. “Tessék!” Megcsodáltam, és azt mondtam magamban: “Bárcsak nekem szánta volna!”. Majd letettem. Tegnap estig ott volt. Ránéztem, kezembe vettem, megcsörgettem. És kérdeztem: “Mi ez? Kié ez?”

“Tiéd. Neked szántam.” Szólt a válasz. És én meg mosolyogtam, és örültem. Azért, mert ajándékot kaptam. Csak toporogtam, csörgettem, mosolyogtam, és nem tudtam, hogyan köszönjem meg.

Salsa: Az általam ismert és “táncban kipróbált” pasik közül hárommal szeretek igazán táncolni. Ők úgy táncolnak, hogy nem okoz gondot lekövetnem őket, valamint még a zenét is tudom élvezni közben. Hozzám illenek. Köztük van K. is. A másik kettő egyike az, akit Ádámnak kereszteltem el. A harmadikkal meg olyan ritkán táncolok, mint a fehérhollóval. De tudom, hogy perfekt.

Más: Kicsit álmos vagyok, de nem akarok még aludni. Majd ebéd után. Most szívesen néznék egy filmet, de nincs nekem olyanom. Legfeljebb már látottat tudnék nézni, de ahhoz nem fűlik a fogam. Ezt nevezik pechek vagy gríznek.

Extra: Eddigi kor-rekord. Tegnap volt az is, amikor 18 évesnek néztek. Hm. Nem rossz!