Bolond vagyok! Megint hallgatom körbe-körbe ezt a dalt. Nem szabad. Mintha november-december lenne csak márciusi aktualitással. No, igen…

Délután hamar végeztem a munkahelyen. Kellett a napfény, a lazítás. Felültem a buszra, be a szomszéd nagyvárosba, ott meglátogattam az első plázát wc ügyben, majd végig ballagva a sétálón, betértem egy könyvesboltba. Megvettem Kipling Kimjét. Mert el szeretném olvasni, és mert kölcsön szeretném K-nak adni. Kedveli Kipling írásait, s talán ez hiányzik az olvasott művek gyűjteményéből. Felbaktattam a kigondolt parkba, leültem egy nappal szembeni padra, és olvastam. Elkapott az álmosság, és hogy felfrissüljek, meditáltam egyet. Furi módon mire végeztem, a körülöttem lévő padok üresek lettek. Hm. Tapasztalat. Elindultam vissza. Néhány boltba (ruházati) betévedtem, de nem vettem semmit. Majd az irányt a salsa óra helyszíne felé vettem. Először nem mertem, és kicsit bénáskodtam is, de végül mégis csak beálltam férfinek. A végére egészen jól ment. Csak aztán mikor nő lettem újra, voltam gondban. Mily könnyen meg lehet szokni az irányítást! Az óra végén rohanás a buszhoz, K-tól is csak futólag tudtam elbúcsúzni.

Rábíztam, hogy beszéljen a tánctanárral, aki végülis a táncklub egyik vezetője. A honlapról. Hiszen az ő engedélye is szükséges. Most hívott nem oly rég, hogy minden rendben, mehet az oldal. Húú…

Egyébként ahogy elmondta K. nekem, a többségnek tetszik a kezdeményezés. És az egyik srác még poénkodott is velem: enyhén utalt rá, hogy tudja, én csinálom a honlapot.

Nos, mániám, hogy nem akarom reklámozni a honlap tulajának és szerkesztőjének kilétét, azaz magamat. Szerintem a társaság nagy része nem is nézi ki belőlem, hogy ezt is meg tudom csinálni. Pedig… 😀

Most meg beesem az ágyba. Lehúztam a rolót, remélem, lehetetlenül késő fogok felébredni.