Úgy vagyok az alvással mostanában, hogyha lehet, akkor minél többet. Szeretnék. De majd…

Ma reggel a gyermekeim mosolya mellett olyan szépségek is okoztak örömöt, mint egy  énekesmadár pár ugrándozása az iroda ablaka előtti fán, ahol egy másik pár éppen fészket épít magának, munkába jövet egy rigó éneke, és az ovi udvarán tőlünk egy-két méterre magot kereső törékeny énekesmadár.

És ezt az idillt töri meg egy autó riasztójának éles hangja. (Kapcsold már ki!)

Sűrű heteknek nézek elébe, és ezt nem panaszként említem. Hiszen pont ezt szerettem volna: mozgalmas napokat!

S bennem van, hogy újra el kellene látogatnom a kineziológushoz. Nem tudom, miért, de elmegyek…