Hogy a tavasz teszi-e vagy a bolygók állása, nem tudom, csak azt, hogy egy-két hónapja elkapott az alkotási láz, és ez egyelőre nem múlik, hanem fokozódik.

Kezdődött a lakás csinosításával: előszobabútorok vétele és saját kezűleg történő összeszerelése. Egyéb apróságok következtek, mint pl. a hastáncos melltartó kidíszítése. Aztán itt van a honlap, amit két és fél hét alatt készre vágtam. Most fogom kezdeni az újonnan bevállalt linkgyűjtő feltöltését. De már tervben van egy születésnapi ajándék elkészítése, amire van egy hónapom. Tegnap este kaptam hozzá ötletet, és még elalvás előtt bevillant, hogyan is lesz tökéletes. Így csak a megvalósítás van hátra. Nemsokára lesz egy másik születésnap is, amire még nincs ajándékötletem, de ami késik, nem múlik.

Tegnap este volt az is, hogy F.M. elmesélt egy történetet, aminek az egyik részét nem értette: mi volt a mozgató rugó? Azt hiszem, azt válaszoltam, hogy nem mindent kell megértenünk. Ez olyan elfogadós dolog. Talán az intuícióval, a sugallattal van kapcsolatban, meg azzal, hogy fontos átadni egy üzenetet, aminek mi vagyunk a postásai. De közben arra is gondoltam, hogy én miért csinálok néha dolgokat. Pl. miért akarom most azt az ajándékot elkészíteni. Egyszerűen bennem van. Szükségét érzem, hogy megtegyem. És bár örömszerzésnek indul, hiszen egy ajándékot azért adunk, de leginkább nekem esik jól, hogy megteszem. Valamit ki akarok vele fejezni. És mert a szívemből jön.

Beszélgettem erről egyszer Vele, aki ezentúl K. lesz. Az ajándékozásról. Hogy nagyon ritkán találkozik az adó és az ajándékozott öröme, vagyis nagyon kevés az esély arra, hogy eltaláljuk a tökéletes ajándékot.Talán nem is az fontos. Hanem a gesztus. Az, hogy a másik gondolt ránk, és ajándékával ki szeretne fejezni valamit. A szeretetét, a megbecsülését, vagy valami mást. Az ajándékozottnak nem is az ajándékot kellene figyelnie, hanem a mögötte megbúvó üzenetet, érzéseket, szeretetet.

Felvetődött a kérdés, hogy a V.F-et miért nem köszöntöttem születésnapja alkalmából. Kellett volna, de egyszerűen nem éreztem szükségét. Nem jött volna szívből. Nem, nem, félreértés ne essék, nem haragszom rá. Egyszerűen nem éreztem késztetést, hogy megtegyem. Talán majd legközelebb, vagy majd a névnapján. Ha nem megy másként, akkor tisztességből.