Mindig kíváncsi voltam, más édesanyák hogyan élik meg az anyaságot. Talán az enyémet legjobban a ma reggeli tapasztalásom jellemzi, írja le. Éppen ruhát válogattam a szárítón, mikor a nagyobbik odaszólt nekem: “Anya!”

Ránéztem, mert tudtam az agyammal, hogy nekem jelez így, de valahol olyan idegennek hatott. Magamra néztem, illetve gondoltam, és furcsa meghasonuláson mentem keresztül: “Én mint anya?” Pedig 7 éve gyakorlom.

Teszem a dolgom a gyerekek körül, nevelem őket, foglalkozom és együtt élek velük. Szeretem őket. És mégis foglalmam sincs, milyen az anyaság. Ez lenne az, amit nap mint nap megtapasztalok, vagy van ebben valami több, amit én nem érzek? Rájuk tekintek, és két gyönyörű gyermeket látok, akik a testemből vannak, de egyfajta távolságot érzek köztünk. Természetes lenne? Vagy csak én teremtem?

Hm.

Tegnap Apunak megtartottam az első “Ismerkedjünk meg az Internettel és annak hasznos használatával” c. órát. Első lecke: létezik más böngésző is, mint az IE. Ha meg akarsz találni valamit, akkor vedd elő a jó öreg guglit.