Ki mondta, hogy könnyű lesz?

Délután beszélgettem Vele majdnem egy órát telefonon. Azóta száguldoznak a gondolatok a fejemben. Azt hiszem, kitűnő tükrei vagyunk egymásnak. Remélem, ezt Ő is így látja. Mégha a kapcsolatunk nem abban a jellegben folytatódik, ahogyan elkezdődött, de ez a fajtája még tartalmasabb lehet. Bár mindenből tanulhatunk, ha tudunk.

A másik emberben meglátni a saját gyarlóságunkat, gyengeségünket egészen taroló. Ezt nagy általánosságban értem.

Úgy tapasztalom és látom, hogy a spiritualitással foglalkozó emberek sokkal kritikusabbak másokkal szemben. Márcsak ahhozképest is, hogy mi érdekli őket, minek szentelik az életüket. Többségük – és beleértem magamat is – az elméletet remekül tudja, de aztán az alkalmazás oly nehéz. Naponta megbukunk, és észre sem vesszük. Ha meg igen, akkor ráébredünk újra és újra, milyen messze vagyunk a céltól, hogy mennyit kell még tanulnunk. Sokszor fájdalmasan sokat.

Tegnap megkérdezte a régi-régi ismerős, hogy érzem-e a hatását a hétvégi bennlakásnak. Akkor nemmel feleltem. Ma már tisztult a kép. Hogy annak-e az eredménye vagy sem, amit tapasztaltam, nem fontos. A nap folyamán néhányszor elöntött az energia, egy fajta meleg áram. Elárasztott, én pedig hagytam és élveztem. Nyugalom van bennem, és ha ki is zökkenek belőle, egy idő után visszatérek.

Hallgatom a kilinkelt zenét. Most ez a kábszerem…

5 hozzászólás

  1. david zita írja:

    pl. a “spirituális dolgokkal foglakozók” egyrésze egoistább azoknál akik ezt nem teszik ,kaptak egy tehnikát és félisteneknek érzik magukat , ez az egész egy baromság, nem szabad kategorizálni az embereket semmi alapján, ha már az ellentéteknél vagyunk minden a mi elménk szüleménye.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..