Az elmúlt egy hét egyik tanulsága: a kimondott szavaimra illene ügyelnem. Erre már a kineziológus is felhívta a figyelmem a múltamba tekintve, most azonban szinte azonnal szembesültem vele.

A régi-régi ismerős tegnap este jelezte nekem, hogy szemet szúrt neki az “összeakadtam” szó a vasárnap esti bejegyzésemben, ami a vele való találkozásomat illeti. Nos, még mindig nem érzem, mi a baj ezzel a szóval, de ez már az én bajom. De javítom magam: “a sors úgy terelgette az utamat, hogy az övével találkozzon”.

Aztán itt van a múlt szerda esti beszólásom, amit én viccesnek, piszkálódósnak és régi közös és számomra kedves emlékek felidézése gyanánt ejtettem meg. Hogy mennyire gondoltam komolyan, magam sem tudom, talán egy icipicit. De mint később kiderült, annál nagyobbat ütött, mint én sejtettem. Nem sokkal az öv alatt érte a találat. Őt. Persze kimagyaráztam magam, de tanulságul szolgált az eset.

Tegnap este megint a neten bogarásztam. A sugallat az egyik kedvenc zenetáramba vitt, ahol szabadon letölthetek dalokat, ha találok. Tegnap találtam. Nem is egyet. Az egyiket ide az oldalsávba ki is pakoltam. Lehet hallgatni. Majd az új honlapon matattam. Úgy tűnik, nem megy minden oly simán, és mindenért meg kell dolgoznom. De legalább az én munkám lesz, és annál büszkébb leszek magamra és rá.

A képtár sablonját is megbűvöltem. Majdnem tökéletesre sikeredett. Így marad addig, míg nem lesz kedvem és tudásom a perfekt állapot létrehozásához.

Szóval, alakul minden, ahogy terveztem. Néhány nap és meglesz a domén is. A hétvégén pedig szeretném beindítani. Tegnap este jutott az eszembe, milyen tartalmat lehetne beleírogatni. Úgyhogy ezen a héten semmiképpen nem fogok a szabadidőmben unatkozni.

Csütörtök este salsa óra is lesz. Várom. Mint mindegyiket.