Van olyan dal, amit ha hallgatok, ide hozza Őt nekem. Az arcát, amit szőke hajának hullámai kereteznek. A szemeit, amit tánc közben nézek. A félmosolyt, ami a szája sarkait felfelé mozdítja. Itt él bennem minden lépése, minden mozdulata. Ismerem őket. A kezeit, amelyek a kezeim fogják, tartják és irányítják. Az érintését, amit szeretek és vágyok … és kívánok.