Milyen volt? Nagyszerű.

Ez a hétvége az újra kezdések hétvégéje. A régik újra kezdése vagy felelevenítése. Kicsit más formában, más helyzetben.

A péntek kora délutánt a legkedvesebb pasimmal töltöttem. Itt ezt a megnevezést kapja, mert másként nem tudom írni. Itt. De valójában így is van: a legkedvesebb és pasi is. Meg az enyém is. … Ugye nem baj?

Szóval, sétáltunk egyet a Margitszigeten, meg beültünk egy kávéra. Aztán elszállított a célállomásomra. Találkoztunk, és megtudtam, amit meg akartam tudni. Hogy valami soha nem változik. Az, ami miatt ő mindig a legkedvesebb pasim lesz.

Rájöttem, hogy lehetek több személlyel is egyszerre egy hullámhosszon, de másképpen. Vagy ez nem is újdonság? Csak most tűnt fel? Nem, ez nem olyan, hogy barátság, meg miegymás. Hanem valami egybesimulás féle ez. Amikor egymásba illenek a fogaskerekek. Borsó meg a héja…

Bennlakás. Megint kemény program. És összeakadtam egy régi-régi ismerőssel. Sok-sok év után. És akkor többet nem is írok. Mert olvassa. 🙂

Most itt ülök a gép előtt, hallgatom a salsa zenét. Az előbb a mosnivalót pakoltam be, és éreztem, valahogy más minden. Mintha kicsit megváltoztam volna. Nem tudom, hogyan, és mikor, és miért, de valahogy már másként nézek a körülöttem levő környezetre, ami ugyanolyan, mint három napja. … Azt hiszem, tényleg erős volt a program.