Eszek. De márcsak azért is, hogy csináljak valami hasznosat. Mondjuk, nem tudom, hogy a puffasztott rizsszelet és egy fél kaliforniai paprika rágcsálásában mi a hasznos, de annyi biztos, éhes nem leszek.

Furán érzem magam. A torkom kapar, a fejem zombul. És én holnap … Most jön az, hogy nincs kedvem. … És már megint egyedül.

De legalább az áprilisi workshopra a társaság egyrésze már megvan.

Az van, hogy ha akad valami program, akkor szívesen megyek. De mikor a készülődés ideje elérkezik, egyszerűen lusta vagyok megmozdulni, ha nincs valaki vagy valami, aki a lelkesedést bennem tartsa a program iránt. Ez alól kivétel a salsa. Oda bármikor és egyedül is.

Szóval, most is azon kezdtem el filózni, hogy nem volna-e jobb, ha maradnék a fenekemen. Mi lesz, ha beteg leszek? Lázasan, torokfájósan, taknyosan jobb itthon. Meg … izé.

És mégis összeszedem magam…