Megérkezett. A helységet betöltötte a zene, az társaság gyülekezőben volt. Megállt, körbepillantott, majd visszafordult a ruhatárhoz. Beadta a kabátját, táskáját. Üdvözölte a kapuban levőket, majd a helységbe lépett. Az ismerősöket kereste. A távolabbi boxban voltak. Mielőtt leült közéjük, szétosztott néhány üdvözlő puszit. Várt. Hogy táncolhasson.

Nagyon nehezen indult az este. Valahogy nem vették észre. Elkeseredett. Durcásan felállt, és a bárpulthoz lépett. Már régen rendelt magának alkoholt, így hirtelenjében nem is tudta, mit kérjen. Aztán eszébe jutott, hogy annak idején mit ittak a lányokkal, ha “nagyok” akartak lenni. Rendelt. Néhány perc múlva előtte izzadt a pohár.

Nézte. Tudta, ha megissza, lehet, hogy oldottabb lesz, de táncolni nem fog tudni. Vigyorgott egyet, majd a felét az italnak el is tüntette. Mintha ezzel a pár korttyal feloldódott volna körülötte minden, rögtön táncolni vitte valaki. A táncparketten hamar gyöngyözni kezdett a homloka, és az alkohol is a fejébe szállt. Csak nevetett, és a maradék józanságával igyekezett a ritmust követni. Egyszer megbotlott és a partnerének magához kellett ölelnie, hogy el ne essen. De ő csak nevetett. Az egész helyzeten, mindenen, ami körülötte volt.

A dalnak vége volt. Megköszönték egymásnak a táncot, és a boxokhoz sétáltak. Fotózás folyt. Róla is készült egy-két kép, majd jöttek a “velem is fotózkodjál!” fotók. Az egyik srác az első összekarolós kép után követelte a másikat máshogyan. Felnézett rá, és nevetve, huncutul megkérdezte: “Milyet szeretnél? Így vagy úgy? Akár csókolózhatunk is!” A fiú arcán a futó meglepettséget egy mosoly követte. Vette a lapot, majd összeölelkezve néztek a gép lencséjébe. S ha már ilyen közelségbe kerültek egymással, gyorsan magával húzta a táncparkettre.

A lány szeretett vele táncolni. Mindig újabb és újabb lépéssorral lepte meg, és nem is volt nehéz alkalmazkodnia hozzá. A zene körül ölelte őket, és ők táncoltak. A környezett masszává mosódott, amiből néha egy-egy arc kiemelkedett, kitisztult, ahogy kipillantott rájuk. De figyelnie kellett, mert az alkohol pörgette. Néha egy-egy lépése bizonytalanná vált, ritmust tévesztett. Egyszercsak bevillant, hogy neki hamarosan indulnia kell. Ránézett az órájára, és már csak percei maradtak. A zene éppen váltott. Köszönet- és búcsúképpen a srác nyakába ugrott, és egy hatalmas puszit nyomott az arcára. Majd sietve elhadarta, hogy neki rohannia kell.

Az ismerősöktől, akikkel a kifelé vezető úton összeakadt, villámgyorsan köszönt el. Pár perc múlva már a buszmegállóban állt, és érezte, ahogyan a hűs éjszakai levegő kimossa belőle az alkohol zavarát. Végig gondolta az estét. Bár továbbra is ragaszkodni fog a józan tánchoz, de rájött, hogy néha jobb, ha egy kicsit elengedi magát.