Most reggel (ami valójában hajnal) nem csörgött az órám. Vagy lenyomtam és visszaaludtam. De semmi baj nem történt, mert időben voltam még így is. Viszont a kölykökbe elég nehéz volt életet gyömöszkölni. Különösen mikor megtudták, hogy ünneplőbe kell öltözniük. A nagyobbik rendesen kihúzta a durcájával a gyufát nálam, de csak az volt a bünti, hogy nem vettem a gyerekről tudomást. Meg végig dühöngtem az utat az oviig. Ugyanis úgy mentem, mint egy málhás szamár. Balvállamon egy utazótáska, jobbvállamon egy iskolatáska, keresztbe rajtam a saját táskám, a jobb kezemmel pedig a nagyobbik biciklijét toltam-egyensúlyoztam. Élmény voltam kinézetre.

A fentiek ellenére szép ez a nap. Mint mindegyik. Viháncol az égen a napocska, én meg itt döglök az irodában legalább 4 óráig. Aztán este jön a szórakozás!

Holnap! Tudom, mi lesz a programom. Ülök a gép előtt és bűvölöm a készülő projektet.  Este 8-kor eszembe jut, hogy jé, eltelt a nap, talán csinálhatnék egyebet is, és megyek aludni.