Új monitor beüzemelve. Hirtelen üres lett a számítógépasztal.
A fórum probléma megoldva. Lett helyette másik. A változatosság kedvéért. Jó móka!

Szép délután volt. Élveztem a játszótéri ücsörgést. Bambultam, gondolkodtam. Nosztalgiáztam egy csöppet.

Végül mégis csak felhívtam a fotós srácot, és megbeszéltük, hogy ki mikorra lesz ott a buli helyszínén. Úgy döntöttem, hagyom magam, és cipelhet erre-arra az éjszakában, buliról bulira.

A tesómmal vagy 40 percet beszéltünk telefonon. Jó volt végre kibeszélnem magam. Úgy minden aktuálist. Legalább rendszereztem magamban a dolgokat. Nekem így megy. Azt mondtam, hogy úgy is lesz másik. Erre azt felelte, hogy nem félt, mert ő csak arra emlékszik, hogy nekem mindig volt valakim, mindig szerelmes voltam valakibe. Ez utóbbi valószínűleg így is volt, de az előbbi már nem. Emlékszem, hogy a rövid kapcsolataimat (két-három hónapos) jóval hosszabb magányos szakaszok (min. félév) választották el. És nem is volt olyan sok pasim!

Most szerencsésnek mondhatom magam. Annak ellenére, hogy úgy végződnek, ahogy, mindig megugorják az előző által felállított mércét. Valaki túl is teljesít. Szóval közelítek a tökéleteshez. 😀 Van olyan egyáltalán? Remélem, nem úgy járok, mint a matematikában a limesz a.

“Don’t misunderstand me, ’cause I want you …”

Mint nagy statisztika-fan – és nyomozó -, különös érdeklődéssel figyelem egyes IP címek látogatási és olvasási szokásait. Hm.