Így kell élni!
Kinézem az interneten, megrendelem. Ha ügyes vagyok, akkor időben találok egy olcsóbbat és jobbat, és az előző rendelést lemondom, majd gyorsan megrendelem a másikat. Gyorsak, mert két napon belül már itt is van a monitor. Így ma kezemben egy Samsung TFT-LCD képernyővel fogok hazaballagni. Csak 3 és fél kiló. Asszem.
A nap fénypontja többek között, hogy kiderült, mégis van egy informatikus az ismeretségi körömben. A sasszemének és jó ízlésének köszönhetően már egy színbeli sántítást ki is javítottam. Szóval, alakul a projekt, mint púpos gyerek a prés alatt.
Most iszom a kávémat és élvezem az életet. Odakinn ragyogóan süt a nap, és én igyekszem nem érzelgős romantikus hangulatba ringatni magam, mert annak csak egy nyálas iromány lenne a vége, és hát inkább ne csöpögjek, mert ha holnap visszaolvasnám, akkor csak rosszul lennék saját magamtól. Így is elég gyakran eresztek meg az aktuális hangulatomat tükröző írásokat, amik éppen akkor lefedik az én valóságomat, de meglehet, hogy két nap múlva (rosszabb esetben két óra múlva) már egészen másként gondolom és látom a dolgokat. Ő szerinte a nők többsége ilyen, de szerintem ilyen csak én vagyok. 😀
Ja, és lassan az “Ő” helyett kéne egy monogram vagy valami nicknév, mert ha a tendenciát tekintem, hamarosan (egynehány hónap múlva) új Ő-m lesz, aztán ne keveredjenek. Nagy a valószínűsége, hogy monogram lesz belőle, mivel a nicknevek kitalálása terén nagyon béna vagyok.
És most azon filózom, hogy felhívjam-e a fotós srácot azzal a kérdéssel, kéréssel, hogy jön-e a holnapi salsa-buliba, mert ha igen, mehetnénk együtt. Nem akarom, hogy félreértsen, de egyedül sem akarok oda beállítani. Néha olyan konzervatív tudok lenni!
Khm…csak halkan jegyzem meg, én is infos vagyok… :S
Ühüm. Nagyon halkan jegyezted meg. 😀
Tudsz nekem segíteni?
attol függ miben…
No, igen. 🙂