Nem hittem, hogy valaha elmúlik. Mégis megtörtént. Egyik napról a másikra. Egyszerűen még nyoma sem maradt. Nem tudom, mikor történt. Nem tudom, hogyan. Csak azt tudom, hogy nincs már.

Talán helyet akart a másik, és kiszorította. Vagy … vagy.

Annyi biztos, hogy jó ez így. Helyére került végleg és végérvényesen. Nem zavar be többet az életembe.

A másik? Nos, még egy darabig kísérni fog az utamon, ami természetes. Aztán jön egy új. De remélem, akkor már tényleg tisztalappal kezdhetek.

És eszembe jut egy Deepak Chopra-mondat: “A másság ok az ünneplésre!” Ezt így alakítanám át: “A változás ok az ünneplésre!” És így hű maradok a blog leírásához.